Elöljáróban, az esetleges áthallás miatt tisztázom, hogy nem szeretem a jól kimértnek tűnő sportpolitikai megfontolás mögé bújtatott, sportágért való aggódást/lemondást, azt azonban meg kell jegyeznem: nem ismerek minden tényezőt, s magam is nem egyszer lemondtam már tisztségről. Úgyhogy az alábbiakat ennek tükrében javaslom megfontolásra.
Hiszem, hogy minden sportolónak, legyen az versenyző, sportszervező, vagy bármilyen tisztségviselő, felelőssége van a sportszerű, igazságos közeg kialakításában. Ha hagyod, hogy a vezetőd sportszerűtlen legyen, ne adj Isten csaljon, a némaságoddal és a passzivitásoddal is támogathatod ezt az irányt. Ne bújj a konformizmus lassan működő pusztítása mögé. Merj tenni azért, hogy jobb legyen a közeg! Merj kulturáltan, de határozottan szólni a vezetődnek, ha nem értesz vele egyet. S ha nem sikerül az adott keretek között elérned a változtatást sokadjára sem, merj keményebb lenni, ha nincs más, merj továbblépni, új egyesületet keresni, új szakosztályt/klubot alapítani, merj lemondani, s valami újba kezdeni. Van felelősséged, szükség van a kiállásodra, a bátorságodra, rajtad is múlik, hogy milyen lesz a közösségünk, a jövő asztalitenisze, a társadalmunk.
HJG
